Dumbó, a repülő elefánt újra szárnyal

A Walt Disney stúdió sorozatban frissíti fel, újítja meg a klasszikus rajzfilmjeit. Dumbó, a repülő elefánt sem kerülhette el sorsát, Tim Burton készített belőle varázslatos mesefilmet.

A Dumbó az egyik legelragadóbb és legkedvesebb Walt Disney rajzjátékfilm. Ennek alighanem az a magyarázata, hogy a legkevésbé hatásvadász, a legkevésbé mesterkélt. „Nem törekszik másra, mint hogy az általuk létrehozott forma, az állati köntösben általános emberi igazságokat közlő mese csodálatos példája legyen” – írta róla az egyik korabeli kritikus. Minden kedvessége és vidámsága mellett a Dumbó büszkélkedhetett az első szürrealista filmrészlettel is, a rózsaszínű elefántok szenzációs parádéjával, ami előtt az új változat is fejet hajt. A Dumbó Hollywood nagy mesemondójának, Steven Spielbergnek is az egyik kedvence. A Meztelenek és bolondok című vígjátékában sajátos módon tiszteleg előtte: az álomváros elleni japán tengeralattjáró-támadás éjszakáján ezt nézi a moziban az amerikai tábornok, miközben a fél várost rommá lövi körülötte a saját hadserege.

Kedvcsinálónak itt a mozielőzetes:

Akár rajzfilm, akár számítógép által generált figura, Dumbó tényleg szeretetre méltó, hatalmas fülű, csöppnyi elefánt. Az afrikai vadon helyett az utazó cirkuszba hozta a gólya – a rajzfilmben szó szerint, és természetesen tértivevénnyel! A lapátfülei miatt a többi elefánt persze kineveti szegényt, és amikor a mamája meg akarja védeni, még el is szakítják tőle. Mindenki bántja és gúnyolja az aprócska ormányost, egyedül csak Timothy, a kisegér barátkozik vele, aki rájön, hogyan lehetne előnyt kovácsolni a hatalmas füleiből. Amikor sok kudarc után Dumbó megtanul repülni, nagy attrakció lesz belőle, és elkápráztatja a közönséget.

A cirkuszosok felkarolják a kis elefántot, akit elszakítanak az anyjától (Fotó: Fórum Hungary)

A Dumbó sikerét beárnyékolta a második világháború, Európában csak utána mutatták be, Magyarországon pedig egészen a rendszerváltásig kellett várni a premierre, 1989-ben kezdték vetíteni a mozik. Emlékezetes maradt a forgatás is, amit az animátorok sztrájkja nehezített, akik a sok túlóra miatt több pénzt követeltek. A rajzfilm amúgy Helen Aberson és Harold Pearl regényéből készült, és Frank Churchill és Oliver Wallace zenéje Oscar-díjat kapott.

A klasszikus rajzfilm eredeti előzetese:

Az új, élőszereplős változat bemutatását nagy várakozás előzte meg, különösen, hogy az egyéni látásmódú Tim Burtont kérték fel rendezőnek. Az ő nevéhez fűződik az Alice Csodaországban remake-je is, amely a milliárdos bevételével 2010-ben elindította a Disney mesék élőszereplőkkel kombinált újrafeldolgozási hullámát. A Dumbónál ideálisabb anyagot nem is kaphatott volna Burton, hiszen köztudott, hogy a különc rendező mennyire rajong a normálistól eltérő figurákért, a megszokottnak aligha nevezhető helyzetekért, és természetesen a klasszikus cirkuszért (Batman visszatér, Nagy Hal).

Danny DeVito, Nico Parker és Colin Farrell (Fotó: Fórum Hungary)

Burton azonban nem egyszerű remake-ben gondolkodott, már csak azért sem, mert a rajzfilm az állatok szemszögéből mesélte el a történetet. Így csak kiindulási alapanyagként használta azt, és saját történetet kerített a szeretetre méltó, számítógéppel életre keltett kis ormányos köré hús-vér emberekkel: félkarú háborús hőssel (Colin Farrell) és gyerekekkel (Finley Hobbins és Nico Parker), bűbájos légtornásszal (Eva Green), frenetikus cirkuszigazgatóval (Danny DeVito) és kapzsi üzletemberrel (Michael Keaton). Filmje egyfelől csodálatra méltó aprólékossággal és látványvilággal idézi meg az eggyel korábbi századelő utazó cirkuszainak varázslatos világát, másfelől nem hiányzik belőle a sötét tónusú, ezúttal a katasztrófafilm köntösébe bújtatott, jellegzetesen burtoni rémmese, és mindeközben fityiszt mutat Disneylandnek.

Facebook Hozzászólás

Címke , , , .Könyvjelzőkhöz Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük